A harmadik országbeli állampolgárok magyarországi megélhetésének kérdése
A harmadik országbeli állampolgárok magyarországi megélhetésének kérdése
Bárhol is jár-kel az ember a nagyvilágban, megélhetéséről gondoskodnia kell. Természetesen igaz ez abban az esetben is, amikor harmadik országbeli állampolgárok munkavégzés céljából tartózkodnak Magyarországon. Jogi szempontból is relevánssá ez a kérdés arra tekintettel válik, hogy a megélhetéshez szükséges anyagi források meglétét az idegenrendészet a tartózkodás engedélyezése kapcsán külön vizsgálja.
A harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló 2023. évi XC. törvény (a továbbiakban: Btátv.) a harmadik országbeli állampolgárokat érintő megélhetési kérdésekkel kapcsolatban pusztán annyit rögzít, hogy tartós tartózkodás céljából az a harmadik országbeli állampolgár utazhat be, illetve tartózkodhat Magyarországon, aki – számos más kritérium teljesítése mellett – tartózkodása teljes időtartamára rendelkezik a lakhatását és megélhetését, valamint a kiutazás költségeit is biztosító anyagi fedezettel.
Azt, hogy mi tekinthető a lakhatást, megélhetést és kiutazást biztosító anyagi fedezetnek a harmadik országbeli állampolgárok beutazására és tartózkodására vonatkozó általános szabályokról szóló 2023. évi XC. törvény végrehajtásáról szóló 35/2024. (II.29.) Korm. rendelet (Korm. rendelet) tartalmazza.
Kiutazás
A Korm. rendelet értelmében a kiutazás akkor tekinthető anyagilag biztosítottnak, ha a harmadik országbeli állampolgár tartózkodási engedélye érvényességi idejének lejártakor is rendelkezik érvényes menetjegyekkel (például repülőjeggyel), amelyek ahhoz kellenek, hogy az általa megjelölt vagy a kiindulási országba visszautazzon. Amennyiben érvényes menetjegye nincs, akkor értelemszerűen az ennek megvásárlásához szükséges anyagi eszközökkel (vagyis pénzzel) kell bírnia. A kiutazás biztosított abban az esetben is, ha a harmadik országbeli jogszerűen használatban lévő közlekedési eszközzel (például autóval vagy mikrobusszal) rendelkezik.
Lakhatás
A Korm. rendelet szerint a harmadik országbeli állampolgár megfelelő lakhatással akkor rendelkezik, ha lakóház, lakás vagy más, lakhatásra alkalmas ingatlan tulajdonosa vagy – bármely jogcímen – használója, és akinek az érintett ingatlanban tartózkodók száma alapján az egy főre jutó lakószoba-területe legalább 6 négyzetméter. Bár akad rá példa, az esetek túlnyomó többségében a harmadik országbeli dolgozók nem rendelkeznek ingatlantulajdonnal Magyarországon. Helyette általában a munkáltató biztosít számukra munkásszállás, esetleg bérleti díj fizetése ellenében válnak jogosulttá egy-egy lakóingatlan használatára. Ugyancsak nem túl gyakori, hogy a tartós tartózkodáshoz szükséges költségek biztosításáról nem a harmadik országbeli munkavállaló gondoskodik, hanem családtagjuk teszi ezt meg helyette és számára, a Korm. rendelet azonban erre is lehetőséget kínál. A lakószoba-terület tekintetében a regionális igazgatóság kivételes méltányosságból dönthet úgy, hogy a meghatározott feltételek hiányában is – vagyis, ha a terület a 6 négyzetmétert nem éri el – biztosítottnak fogadja el a harmadik országbeli állampolgár lakhatását.
Tartózkodás
A Korm. rendelet értelmében a harmadik országbeli állampolgár a tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezettel akkor rendelkezik, ha ő maga vagy részére családtagja a rendelkezésére álló jogszerűen megszerzett jövedelemből, illetve vagyonból megélhetése, valamint szükség esetén egészségügyi ellátása költségeit biztosítani tudja.
A megélhetés igazolására többféle módon is sor kerülhet a Korm. rendelet alapján, így például magyar vagy (magyarországi hitelintézetnél átváltható) külföldi fizetőeszközzel, lefoglalt és kifizetett szálláshely és ellátás meglétét igazoló okirattal, vagy a Magyarországon folytatni kívánt vagy folytatott jogszerű munkavállalási vagy vállalkozási tevékenységből származó jövedelem igazolásával.
A harmadik országbeli munkavállaló foglalkoztatása esetén tehát a munkaszerződésben a munkabér összegét arra tekintettel kell meghatározniuk a feleknek, hogy az biztos fedezetül szolgáljon valamennyi felmerülő kiadás finanszírozására. Sőt, már az előzetes megállapodás megkötése során is erre figyelemmel kell eljárni, hiszen a munkabér összegét a hatóság az előzetes megállapodásból ismeri meg (megjegyezzük, hogy a munkaszerződésben meghatározott munkabér összege eltérhet az előzetes megállapodásban meghatározott összegtől, de kizárólag a munkavállaló javára; vagyis több lehet, de kevesebb nem). Leginkább – de nem kizárólag – részmunkaidős foglalkoztatás esetén sor kerülhet ugyanis arra, hogy a hatóság megítélése szerint az előzetes megállapodásban megállapított munkabér nem elegendő a megélhetés biztosításához. Ilyen esetben a hatóság a tartózkodási engedély kiadását megtagadhatja, vagy felhívhatja a harmadik országbeli dolgozót egyéb anyagi forrás meglétének igazolására.
Bírósági döntések
Noha a megélhetést, illetve annak biztosítását számos szabály érinti, sem a Btátv., sem a Korm. rendelet nem tartalmaz arra vonatkozó előírást, hogy forintban kifejezve mekkora jövedelemmel, vagyonnal, vagy (ezek mellett vagy hiányában) megtakarítással kell rendelkezni ahhoz, hogy a feltételeknek eleget tegyen egy harmadik országból származó munkavállaló. Emiatt annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a harmadik országbeli állampolgár megfelel-e a szóban forgó követelménynek, mindig a hatóság egyedi mérlegelésén múlik. E körben két bírósági döntés érdemel külön említést.
Egy Magyarországon élő afgán állampolgár ügyében közreadott döntés esetében a következő kérdésben kellett állást foglalnia a Kúriának. Arról kellett határoznia, hogy az alacsonyabb szintű bíróság alperes elvégezte-e azt a mérlegelést, ami annak megállapításához szükséges, hogy az afgán állampolgár felperes rendelkezik-e a saját, illetve az Iránból hozzá beutazni kívánó felesége és gyermeke megélhetéséhez szükséges anyagi fedezettel. A Kúria iránymutatása szerint az anyagi fedezet meglétét feltételként támasztó törvényi rendelkezés mögött a Magyarország szociális ellátórendszerét védeni hivatott közérdek áll, mellyel szemben jelen esetben a kiskorú gyermek mindenek felett álló érdeke, és családi együttéléshez való joga áll. A mérlegelés pedig ezeknek az érdekeknek a megfelelő ütköztetésében és értékelésében áll. A Kúria végül arra jutott, hogy a mérlegelést nem végezte el az alperesként perbe hívott alsóbb bíróság. Külön kiemelendő azon alsóbb szintű bíróság ítéleti megállapítása, miszerint az afgán állampolgár nettó havi 266 000 forintos jövedelme a családja számára nem biztosítana még egy szerény megélhetést sem Magyarországon. Nem találta megalapozottnak a bíróság továbbá az afgán állampolgár arra való hivatkozását sem, hogy hasonló összegű jövedelemből is megélnek magyar családok, mert a harmadik országbeli állampolgárok esetében szigorúbb szabályok érvényesülnek, szükségképpen terhelik őket egyéb kiadások is, például a vissza- vagy továbbutazás költsége.
Egy másik esetben azt állapította meg a Kúria, hogy a harmadik országbeli állampolgár a szükséges anyagi fedezettel akkor rendelkezik, ha költségeit jogszerűen szerzett jövedelemből tudja biztosítani itteni tartózkodása során. Ezért a Kúria megítélése szerint az alsóbb szintű bíróságok helyesen jártak el, amikor a már több éve Magyarországon élő kínai állampolgár tartózkodási engedélyének meghosszabbítására irányuló kérelmét illetően, megélhetésének vizsgálatakor a korábbi megélhetést megalapozó jövedelemszerzés jogszerűségét is figyelembe vette. Így jogszerűen került sor a kérelem elutasítására, hiszen a kínai állampolgár korábbi munkavégzése során nem tett eleget adóbevallási kötelezettségének. Emellett pedig az ügyvezetése alatt álló gazdasági társaság legalább 6 hónapja folyamatosan, megszakítás nélkül jogszerűen teljes munkaidőben 3 magyar vagy EGT-állampolgárt nem foglalkoztatott, továbbá üzleti terve hiányos volt, mely tényekre tekintettel szintén jogszerűen utasították el tartózkodási engedélyének meghosszabbítására irányuló kérelmét.