A premizálás munkajogi szempontjai

A premizálás munkajogi szempontjai

A munkáltató sok esetben olyan plusz bérelemeket ad a munkavállalónak, amelyek nem tartoznak az alapbér, vagy a hagyományos értelemben vett teljesítménybér fogalma alá. Utóbbihoz hasonlóan viszont ezek célja is az, hogy a munkavállalót valamilyen teljesítmény, eredmény elérésére ösztönözzék, vagy egyes, a munkáltató számára fontos feltételek teljesülése esetén értékeljék, tovább motiválják. Ezek a speciális teljesítménybérezési típusok a törvényi fogalomhasználatban nem jelennek meg, de a bírói gyakorlat kialakította értelmezésüket.

A prémium előre meghatározott feladat teljesítéséért, eredmény teljesüléséért vagy feltétel bekövetkezése esetén járó juttatás. A prémium tehát jellegénél fogva előzetesen kerül megállapításra, mind összegében, mind feltételeiben, és csak azok bekövetkezése esetén jár a munkavállalónak. A feltételek sokszor nem közvetlenül a munkavállaló munkájából fakadnak; a prémiumra jogosultság sok esetben egy szervezeti egység, vagy épp a munkáltató egyes céljainak (KPI-ok) teljesüléséhez kapcsolódik.

A jutalom egy olyan juttatás, amit a munkáltató a prémiumtól eltérően nem előre ígér meg, csak utólag, mérlegelési jogkörében ad a munkavállalónak. A jutalom így előre nem ismert és nem meghatározott, de amennyiben rendszeresen adta azt a munkáltató, és így a munkavállaló számíthatott rá, akkor ez akár hatással is lehet a munkavállaló igényére.

A jutalék, vagy a bónusz a prémium speciális formáinak tekinthetők. A különbség, hogy a prémiumot általában nagyobb időközökre állapítják meg, míg ezek a jogcímek inkább havi/negyedéves rendszerességgel járnak, és sokszor közvetlenül a munkavállaló által elvégzett munkához kötődnek, a rendszeres munkabért kiegészítve.

Hol érdemes rendelkezni róla?

A munkáltatóknál vegyes gyakorlat alakult ki a premizálások különböző formáival kapcsolatban. A legtöbb esetben belső szabályzat határozza meg a jogosultság és a kifizetés feltételeit, amely nagyobb rugalmasságot biztosít a munkáltatónak, ha azokban változtatni szeretne. A prémiumot legtöbb esetben külön, tárgyévi megállapodásban rendezik a felek, míg egyes esetekben – sokszor a jutaléknál, és általában a vezetői prémiumoknál – maga a munkaszerződés tartalmazza a juttatást, illetve annak feltételeit. Ez utóbbiak jóval merevebb rendszert képeznek – figyelemmel kell lenni arra, hogy a megállapodásokat csak a munkavállaló hozzájárulásával lehet módosítani, miként a munkaszerződést is. Utóbbi különösen akkor csökkentheti a munkáltató mozgásterét, ha abban rendszeres éves prémium fizetésében állapodtak meg.

A megállapodásokkal szemben tehát a szabályzat rugalmasabb, de itt is figyelemmel kell lenni arra, hogy a szabályzatok egyoldalú kötelezettségvállalásnak minősülnek, amelyeket a munkavállaló hátrányára csak akkor lehet módosítani, illetve azonnali hatállyal felmondani, ha a munkáltató körülményeiben a közlést követően olyan lényeges változás következett be, amely a kötelezettség teljesítését lehetetlenné tenné vagy aránytalan sérelemmel járna (pl. a juttatás kifizetése esetén veszteségessé válna a munkáltató tárgyévi működése).

Fontos kiemelni, hogy formális belső szabályzat hiányában is kialakulhat jogosultság a juttatásokra; a munkáltató által egyoldalúan kialakított gyakorlat érvényesítése ugyanis munkajogi szempontból ugyanolyan érvényű munkáltatói szabályzatot hoz létre, mint az írott verziók. Ennek különösen a jutalomnál lehet jelentősége, mivel a hasonló teljesítmények esetén rendszeresen adott jutalom olyan gyakorlatot alakíthat ki, ahol a munkavállaló erre már számít is, és feléledhet az erre vonatkozó alanyi joga.

Gyakorlati szempontok

A prémiumra vonatkozóan a bírói gyakorlat részletesen kimunkált egyes elveket, amelyekre érdemes figyelemmel lenni:

• A prémium akkor illeti meg a munkavállalót, ha a megállapodás (vagy épp szabályzat) szövegéből egyértelmű kötelezettségvállalás következik a prémium kifizetésére; például az, hogy a „munkavállalót személyi alapbérén felül az igazgatóság által kitűzött prémiumfeladat és prémiumfeltételek teljesítése esetén prémium illeti meg”, még nem minősül ilyen egyértelmű kötelezettségvállalásnak.
• Ha a megállapodás (szabályzat) alapján a munkavállalót a prémium megilleti, azt akkor is ki kell fizetni, ha annak feltételeit a munkáltató egyébként nem határozza meg.
• Feltételként – a munkajogi alapelvek megtartása esetén – szinte bármi meghatározható, és még az apróbbnak tűnő adminisztratív munka (pl. az értékesítést követően a szükséges adminisztrációs feladatok ellátása) elmaradása is lehet olyan, ami miatt a munkavállalót a prémium nem illeti meg.
• Részteljesítés esetén csak a munkáltató erre irányuló rendelkezése esetén lesz jogosult (akár arányosan is) prémiumra a munkavállaló, annak hiányában nem.
• Ha már megkezdődött a feladatok teljesítése, akkor azokon egyoldalúan már nem lehet változtatni, azokat nem lehet visszavonni.
• A juttatás akkor is jár, ha a munkaviszony már megszűnt, de a munkavállaló a feltételeket ezt megelőzően teljesítette, és nincs kizáró ok ezzel összefüggésben.
• Ha a prémiumot kizáró feltételt határoz meg a munkáltató, akkor lehet azokra hivatkozni, ha azok összefüggésben vannak a munkavállalónak a teljesítés érdekében a munkakörében kifejtett tevékenységével, illetve, ha nem a munkáltató teremtett a gazdálkodása körében olyan helyzetet, amelyet az egyébként prémiumra jogosult munkavállaló képtelen volt befolyásolni.

Akkor is célszerű ezen elvek mellett szabályozni a juttatást – történjen az akár megállapodásban, akár szabályzatban –, ha nem kifejezetten prémiumról van szó, de a munkáltató a juttatásra (bónuszra, jutalékra) jogosultságot feltételekhez kívánja kötni.