Munkahely, telephely, foglalkoztatási helyszín

Munkahely, telephely, foglalkoztatási helyszín

A munkahely lényeges kérdés, végül is nem mindegy, hogy – ha épp nincs világjárvány – hová kell bejárni nap mint nap dolgozni, és ehhez mennyit kell utazni. Épp ezért a munkaszerződésben – bár nem kötelező – a felek jellemzően meg szoktak állapodni benne. Hogyan lehet eljárni viszont akkor, ha a munkáltató valamilyen oknál fogva nem a szokásos formában működik, és nincs dedikált irodai/üzemi telephelye, például székhelyszolgáltatást vesz igénybe?

A munkahely fogalmától először érdemes elkülöníteni a munkajogi telephely fogalmát; utóbbi megjelenik többek között a csoportos létszámcsökkentés, a bérkifizetés, vagy épp az üzemi tanácsi választások szabályai között is. Definíciót a Munka Törvénykönyve mégsem ad;[1] a kollektív jogi szabályozás kivételével általában az tekinthető telephelynek, ahol a munkáltató a tevékenységét végzi (ahol foglalkoztat), és ezzel összefüggésben az ingatlan használatára is rövidebb-hosszabb időre jogosult, azaz nem eseti jellegű ott a működése. Nem minősül például ezért az Mt. szempontjából telephelynek az ügyfél ingatlana, még ha az ott elvégzendő szerelési munkálatok miatt a munkavállalók esetileg ténylegesen ott is dolgoznak.

A munkahely az a hely, ahol a munkavállalónak a munkaszerződése alapján rendszerint rendelkezésre kell állnia és munkát kell végeznie – ez pedig többféle módon is meghatározható, és teljesen elválhat a munkajogi telephelytől, és a cégjegyzékben feltüntetett működési helyektől is. A felek a szerződésben megállapodhatnak egy vagy több fix telephelyen történő foglalkoztatásban (ilyenkor több munkahelye is lehet a munkavállalónak), de akár földrajzi egységet (pl. Pest megye) is megjelölhetnek munkahelyként. Utóbbi esetben a foglalkoztatás sokszor nem is a munkáltató telephelyén valósul meg (az említett példa szerint elképzelhető, hogy folyamatosan az ügyfeleknél kell szerelni), és a tényleges munkavégzés helyszíne rendszeresen változik. Ugyanígy elválhat a telephely és a munkahely egymástól a távmunka esetén, amikor a munkavállaló munkahelye kizárólag az otthona. Az irányítása történhet a telephelyről, de akár az is előfordulhat, hogy ez utóbbi nincs is; például a székhelyszolgáltatással működő munkáltató csak távmunkásokat alkalmaz, és a székhelyen nem foglalkoztat senkit.

Amint látszik, a munkajogi telephely meghatározása nem azonos a cégjogból ismert telephely fogalmával sem. Magába tudja foglalni a munkáltató székhelyét, fióktelepét is, de olyan helyszínekre is kiterjed, amelyek a cégjegyzékben adott esteben nincsenek feltüntetve; és az is lehet, hogy nem terjed ki olyanokra, amelyek viszont igen – például, ha a telephelyként bejegyzett ingatlan raktár, ahol foglalkoztatás nincs, csak esetileg járnak ki oda munkavállalók a készlet miatt, vagy, ha a munkáltató székhelyszolgáltatást vesz igénybe, amely alapján viszont azon a helyen foglalkoztatni nem tud. A munkajogi telephelynek lehet ugyanakkor más jogágbeli (pl. adózási) jelentősége.[2]

Hasonló módon önálló fogalom a foglalkoztatási helyszín;[3] ez szintén különbözik a munkahelytől és a telephelytől, illetve a cégjogi fogalmaktól. A munkajogban alapvetően a tényleges munkavégzés helyszínének felel meg, és a munkaügyi ellenőrzés helyébe lépett foglalkoztatás-felügyeleti ellenőrzés illetékességi szabályai kapcsolódnak hozzá. Például a székhelyszolgáltatással működő, kizárólag távmunkásokat és őket is csak az otthonukban foglalkoztató munkáltató esetében nem a székhely, hanem a munkavállaló otthona szerint illetékes hatóság fog eljárni a munkaviszonnyal kapcsolatos ellenőrzés során.

[1] A munkavédelmi törvény saját alkalmazásához ad definíciót, amely szerint a telephely a tevékenység (munkavégzés) gyakorlásának – a munkáltató székhelyétől különböző – helye, ideértve a munkáltató fióktelepét is.

[2] A helyi adókról szóló törvény önálló telephely definíciót alkalmaz, amely részben átfedésben áll a munkajogi telephely fogalmával. Annak alapján a nem eseti munkavégzési helyszínek helyi adó fizetésének kötelezettségét vonhatják maguk után.

[3] Ennek minősül minden olyan helyszín, ahol a foglalkoztatás-felügyeleti hatóság hatáskörébe tartozó munkavégzés folyik.