Munkavállalói magatartás megalapozhatja az azonnali hatályú felmondást
Munkavállalói magatartás megalapozhatja az azonnali hatályú felmondást
A Kúria egy októberi döntésében kimondta, hogy ha a munkavállaló a munkatársakkal való kommunikáció során tanúsított magatartásával szembehelyezkedik a munkáltató általa ismert belső szabályzata szerinti elvárásokkal, a munkaviszonyát megszüntető azonnali hatályú felmondás jogszerű (BH 2023.10.250).
A Kúria felülvizsgálati eljárásának alapjául szolgáló ügy tényállása szerint a felperes, mint munkavállaló az alperes, mint munkáltató foglalkoztatásában állt projektmenedzserként. A felperes később várandós lett és veszélyeztetett terhességére tekintettel táppénzre ment, ezt megelőzően azonban a munkahelyi e-mail címéről üzenetet küldött több munkatársa részére.
A levél a felperes távozásának ténye mellett több, a kollégákra sértő, személyeskedő megjegyzést is tartalmazott. Az alperes ezt követően a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pontjára való hivatkozással azonnali hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint a „felperesi levél stílusa és módja összeegyeztethetetlen az alperes katolikus szellemiségével, annak küldetésnyilatkozatában és belső szabályzataiban rögzített és a felperes által kifejezetten tudomásul vett etikai szempontokkal”. Az alperes emellett azt is hangsúlyozta, hogy kifejezetten súlyos az a tény, hogy a felperes munkatársai egy e-mailben olvashattak arról, hogy a felperes egyes kollégáiról milyen véleményen van.
A felperes ezt követően keresetlevelet terjesztett elő az illetékes bíróságnál, amelyben elsődlegesen munkaviszonya helyreállítását és elmaradt munkabérének megfizetését, másodlagosan pedig kártérítés és sérelemdíj megfizetését kérte az alperestől. Keresetében arra hivatkozott, hogy az alperesi indokolás nem felel meg a világosság, valóság és okszerűség követelményének, ugyanis abból nem derül ki pontosan, hogy mit sértett meg az e-maillel. Felperes arra is kitért, hogy az általa megfogalmazottak nem tényállítások voltak, pusztán a személyes véleménye, így az azonnali hatályú felmondás oka ténylegesen a véleménynyilvánításának elfojtása volt. A sérelemdíjjal összefüggésben előadta, hogy alperes az intézkedésével megsértette a jóhírnevét, emellett pedig becsületsértést, egészséghez való jog megsértését és az egyenlő bánásmód megsértését is vélelmezte.
Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, ugyanis álláspontja szerint a felmondás indokolása valós, világos és okszerű volt. Ellenkérelmében kiemelte, hogy a munkaviszony megszüntetésére nem a felperes terhességére tekintettel került sor, így az egyenlő bánásmód megsértése nem áll meg, ahogyan egyéb személyiségi jogainak sérelme sem. Kiemelte továbbá, hogy a felperesi e-mail egésze az alperesnél irányadó etikai kódexben foglaltakat sérti, így álláspontja szerint a felmondásban ennél részletesebb és konkrétabb indokolásra nem volt szükség.
Az ügyben eljáró elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A felmondás világossága kapcsán kimondta, hogy abból egyértelműen megállapítható, hogy alperes a felperes mely magatartását kívánta szankcionálni, valamint az pontosan tartalmazza a sérelmezett eseményeket és azt is, hogy miért szempontokra tekintettel tartja az alperes azokat elfogadhatatlannak. A felmondás valósága tekintetében kiemelte, hogy felperes nemcsak a levél címzettjeire vonatkozóan fogalmazott meg véleményt, hanem egy tágabb körre nézve is. Összességében negatív jelzőkkel illette a munkahelyet és megkérdőjelezte egyes munkatársak kompetenciáit, arra utalva, hogy ők csak a felperes közbenjárása miatt dolgozhatnak az alperesnél. Az elsőfokú bíróság szerint az alperesi intézkedés arányos volt, a felperes véleménynyilvánításhoz fűződő szabadságát jogszerűen korlátozta alperes. A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfok ítéletét helybenhagyta.
A felperes ezen előzményeket követően felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő határozat meghozatalát kérte.
A Kúria döntése értelmében a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A Kúria szerint „a bíróságok helyesen jutottak arra a meggyőződésre, hogy a felperes tisztában volt az azonnali hatályú felmondást megalapozó magatartásával, ismerte a munkáltató belső szabályzatait és elvárásait, így tudta, hogy munkatársaival való kommunikációja során mindezekkel szemben helyezkedő viselkedést tanúsított”. A magatartásával pedig megsértette a munkatársaival való együttműködési kötelezettségét, továbbá a nyugodt munkahelyi légkört is megzavarta.
Felperes még az első-és másodfokú eljárás során arra hivatkozott, hogy levelét „jobbító szándékkal” fogalmazta meg, azonban ezt az érvélést egyik bíróság sem fogadta el, ugyanis a felperes által csatolt és előadott bizonyítékok ezt nem támasztották alá. A Kúria így megállapította, hogy az eljáró bíróságok a felmondás okszerűsége körében is helyes következtetésre jutottak. A felmondás világosságával összefüggésben szintén a bíróságok megállapításaival értett egyet a Kúria, ugyanis kimondta, hogy felperes tisztában volt azzal, hogy az azonnali hatályú felmondásnak mi az indoka, alperes világosan megjelölte, hogy mely szabályzatok vonatkozó rendelkezéseiben ütközött a felperesi magatartás. A Kúria végül úgy határozott, hogy a jogerős ítéletet a hatályában fenntartja.