Új törvény a vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról

Új törvény a vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról

A napokban megjelent a vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról szóló 2023. évi L. törvény, amely ez év november elsejével lép hatályba. A törvény célja az lehetett, hogy rendezze a hazai munkaerőpiac évek óta tartó nehézségeit a harmadik országok állampolgárainak foglalkoztatása szempontjából, azonban jelenlegi állapotában inkább nyitott kérdéseket, és nem prompt válaszokat ad a foglalkoztatóknak.

A törvény új fogalmat vezetett be (vendégmunkás), és ahhoz kapcsolódóan külön foglalkoztatói kört és engedélytípust definiált. Ez azt jelenti, hogy vendégmunkásként kizárólag

• meghatározott országok állampolgárait
• meghatározott hiányszakmákban,
• meghatározott („kedvezményes”) foglalkoztatók,
• az erre vonatkozóan kiadott, új összevont engedélytípus („vendégmunkás-tartózkodási engedély”) alapján

alkalmazhatnak. Eddig ennek sok újdonságot – az önálló engedélytípuson kívül – nem kellene jelenteni, hiszen hasonló megoldásokat láthattunk az ukránok, szerbek foglalkoztatásánál a kiemelt foglalkoztatók kategóriájának bővítésével, illetve legutóbb a minősített kölcsönbeadók vonatkozásában.

A szabályozás most annyiban új, hogy nem a meglévő jogszabályokat (Harmtv., Flt.) egészítette ki a jogalkotó, hanem új, különálló törvényt alkotott. Ez a törvény ráadásul alig tartalmaz érdemi saját rendelkezéseket, jellemzően a Harmtv. rendelkezéseit ismétli; ami egyébként felesleges, mivel az a vendégmunkás-törvény háttérjogszabálya, azaz minden esetben, ahol utóbbi eltérően nem rendelkezik, az előbbi szabályait alkalmazni kell. Ez egyben el is helyezi a vendégmunkás-törvényt a tartózkodási jogot szabályozó normák körében.

Zavaros struktúra

Ebből következik a legnagyobb hiányossága is: nincsenek benne megfelelően rendezve a foglalkoztatásra vonatkozó szabályok. Nincs szabályozva, hogy az Flt. rendelkezéseit miként kell majd alkalmazni a vendégmunkások esetén; olyan alapkérdések maradtak nyitva, mint például, hogy a vendégmunkások foglalkoztatásához szükséges-e munkavállalási engedély. Az Flt. alapján ugyanis a harmadik országbeli állampolgárok összevont engedély alapján történő foglalkoztatása főszabály szerint munkavállalási engedélyhez kötött; és bár a vendégmunkás-törvénnyel kapcsolatban sok sajtóorgánum lehozta, hogy foglalkoztatásuk engedélymentes lesz, ilyet a hatályos joganyag nem mond ki. A jelenlegi szabályok szerint tehát a vendégmunkásnak is szüksége van munkavállalási engedélyre – bár, hogy ezt hogyan kapja majd meg, ha az annak kiadására jogosult állami foglalkoztatási szerv szakhatóságként nem vesz részt az eljárásban, egyelőre a jogalkotás ködébe vész.

Ugyanilyen probléma, hogy az összevont engedély kiadásához – még akkor is, ha a foglalkoztatás munkavállalási engedély alól mentes – ilyenkor előzetes megállapodást kell kötni, amely kötelező érvényű állásajánlatnak minősül, és amelytől csak a díjazás mértékében, és csak a foglalkoztatott javára lehet eltérni. Ennek oka, hogy az összevont engedélyt az előzetes megállapodás alapján állítja ki (adja meg) a hatóság, az abban foglaltak szerinti foglalkoztatásra. Azért nincs tehát lehetőség az előzetes megállapodásban foglaltaktól – különösen a munkakörtől – később sem eltérni, mivel azzal az engedélyt magát lehetne kiüresíteni. Ehhez képest a vendégmunkás-törvény arra utal, mintha ezeket a foglalkoztatási szabályokat nem kellene betartani, és az engedély megszerzése után a felek tetszőlegesen alakíthatnák a jogviszony tartalmát; és erről elég csupán tájékoztatniuk a hatóságot.

Ez lehetne egy új szabályozási struktúra alapja is, hiszen a vendégmunkások hiányszakmákban, az állami foglalkoztatási szerv (szakhatóság) közreműködése – azaz például a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata – nélkül kaphatják meg tartózkodási engedélyüket, így valóban felesleges adminisztráció, ha a hiányszakmák közötti mozgás okán az engedély módosítását kell kérni. A törvény ugyanakkor itt sem koherens; egyrészt – a korábban írtak szerint – nincs kimondva a munkavállalás engedélymentessége, másrészt a vendégmunkás-tartózkodási engedély meghosszabbításához már be kell vonni a szakhatóságot.

Új létszámkvóták

Jelenleg is hatályos előírás, hogy az összevont engedély és a nem összevont kérelmezési eljárásban kiadott munkavállalási engedély alapján összesen, Magyarországon egyidejűleg foglalkoztatott harmadik országbeli állampolgárok létszáma nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző évben bejelentett munkaerőigények havi átlagát. Ehhez hasonló szabály került megalkotásra a vendégmunkások vonatkozásában is, azzal, hogy a vendégmunkásokra összesen és országonként is külön kvóta kerül majd meghatározásra.

A jelenleg hatályos rendelkezések betartása már most is nehézséget okoz, mivel az összevont engedélyek egy részénél az állami foglalkoztatási szerv szakhatóságként való bevonása nem kötelező, az idegenrendészet pedig nem vesz részt a munkavállalási engedélyek kiadásában, ha az nem összevont kérelmezési eljárásban történik. A jelenlegi szabályozást összeolvasva hármas kvóta került kialakításra, vagyis a vendégmunkások az összes harmadik országbeli állampolgárra vonatkozó kvótán belül képeznek egy elkülönült csoportot – mely esetben kevés vendégmunkásra kell számítani a jövőben. Mivel azonban feltehetően nem ez volt a jogalkotói cél, vagy az összes vendégmunkásra vonatkozó kvóta emelésére, vagy a szabályozás pontosítására lehet számítani.

A vendégmunkás-törvény nyitva hagyja azt a kérdést is, hogy a jelenlegi általános, illetve a kiemelt foglalkoztatókra, minősített kölcsönbeadókra vonatkozó kedvezményes szabályok megmaradnak-e, azaz, hogy a vendégmunkások küldésére meghatározott országokból a hiányszakmákban csak vendégmunkásként, vagy egyéb (összevont) engedélyek alapján is lehet majd munkavállalót foglalkoztatni. Mindezt az ősszel várható salátatörvényből fogjuk csak megtudni, de feltételezhető, hogy a szerb, ukrán állampolgárokra vonatkozó szabályok kivételével az egyéb kedvezményes foglalkoztatási lehetőségek megszűnnek. Az általános szabályok viszont szinte biztosan megmaradnak, azaz arra nem kell számítani, hogy a közleményekből megjelölt országokból csak vendégmunkás-tartózkodási engedéllyel lehet majd foglalkoztatni. A minősített kölcsönbeadókat a vendégmunkás-törvény érdemben nem érinti, lényegében melléjük lépnek be új foglalkoztatók a kedvezményezetti rendszerbe.

Hoztam is meg nem is

A normaszöveg végső verziójába végül bekerült annak lehetősége, hogy a vendégmunkás tartózkodási engedély 2+1 év után ismét kérelmezhető. Azonban, aki egyszer vendégmunkásként kerül foglalkoztatásra, nem kérhet más típusú tartózkodási engedélyt, e miatt pedig családegyesítést sem. Így kérdéses, hogy mennyire lehet tartós, stabil foglalkoztatást kialakítani, hiszen, ha a felek kölcsönösen elégedettek is egymással, a munkavállaló várhatóan akkor sem fog családja nélkül hosszabb ideig Magyarországon élni, dolgozni. Ez pedig demotiváló lehet a számára, aki így nagyobb eséllyel vagy nem is Magyarországra jön majd dolgozni, vagy az EU-ba történő belépését követően elkezd más lehetőségek (tagállamok) után nézni – utóbbi tendencia máris érezhető az elmúlt 1-2 évben hozzánk érkező külföldiek között.

A munkaerőhiány ugyanis nem magyar sajátosság, és az Ázsiából ide több ezer kilométert utazó munkásnak teljesen mindegy, hogy utazik-e még pár száz kilométert tőlünk nyugatra, főként, ha ott magasabb fizetést kap. A globális munkaerőpiacon a kedvezőbb foglalkoztatási feltételeket kínáló kap több, jobb munkavállalót; mivel pedig a magyar gazdaság is félmilliót igényelne (amit a jelenlegi hazai munkaerő-forrásokból és a népesség életkori összetételének alakulásából reálisan évtizedek alatt sem lehetne biztosítani), érdemes lenne a harmadik országbeli munkavállalók tartós foglalkoztatására és a minőségi munkaerő Magyarországon tartására fókuszálni. Ennek azonban nincsenek jelei; inkább az érezhető, hogy az ezzel járó potenciális társadalmi következményekkel nem akar szembesülni, vagy azokat el kívánja kerülni a jogalkotó. A foglalkoztatási problémák gazdasági következményei viszont biztosan érezhetőek lesznek, mint ahogy már most is azok.