Fókuszban a várható Mt. módosítás: A joggal való visszaélés tilalmának bizonyítása
Fókuszban a várható Mt. módosítás: A joggal való visszaélés tilalmának bizonyítása
Az Országgyűlés elé 2022. november 2-án benyújtott törvényjavaslat módosítaná a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) rendelkezéseit, köztük a joggal való visszaélés tilalmához (rendeltetésszerű joggyakorláshoz) kapcsolódó bizonyítási szabályokat is. A változtatás egyik jelentős oka egyes európai uniós irányelvek hazai jogba történő átültetése.
Az Mt. meghatározása alapján a joggal való visszaélést jellegzetesen az olyan magatartások valósítják meg, amelyek alkalmasak mások jogos érdekeinek csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségeinek korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására [Mt. 7. § (1) bekezdés]. Ezek aktív magatartások, a joggyakorló ilyenkor tesz valamit, ami végeredményben megvalósítja a joggal való visszaélés tilalmát. Előfordulhat azonban az is, hogy a joggyakorló valamilyen jognyilatkozat megtételét tagadja meg és ezzel nyomós közérdeket vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti [Mt. 7. § (2) bekezdés]. Ilyenkor csakugyan joggal való visszaélésről beszélhetünk, habár ténylegesen „nem történt semmi”, azonban pont ez jelenti a rendeltetésellenes joggyakorlást.
A joggal való visszaélés kiindulópontja tipikusan egy alanyi jog, amellyel a jogot gyakorló fél él, azonban nem a jog valódi rendeltetésének megfelelően. Ha például a munkáltató fel akar mondani az egyik munkavállalójának, mert az korábban kifogásolta egyes döntéseit, de a felmondás indokolásában létszámcsökkentésre hivatkozik, akkor jognyilatkozata ránézésre jogszerűnek tűnhet, azonban ténylegesen nem lesz az. A rendeltetésellenes joggyakorlásra tipikusan olyan esetekben lehet hivatkozni, amikor a joggyakorló által tett intézkedés alapvetően valódinak és okszerűnek tekinthető, de a cselekmény mögött húzódik egy olyan indok vagy cél, amelyet a jog helytelenít.
A munkaviszony során a joggal való visszaélés tilalmába ütköző magatartást bármely fél elkövetheti, de a gyakorlatban jellemzően a munkáltatóval szemben indított perekkel találkozhatunk. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a joggal való visszaélésre leggyakrabban a munkavállalók hivatkoznak a bíróság előtt. A bizonyítási szabályokat tekintve a Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) tekinthető vonalvezetőnek. A Pp. 265. § (1) bekezdése értelmében a perben jelentős tényeket annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el, továbbá a bizonyítás elmaradásának vagy sikertelenségének a következményeit is ez a fél viseli. Ez azt jelenti, hogy a bizonyítási teher jellemzően a munkavállaló oldalán áll fenn, aki jóval kevesebb erőforrással és információval rendelkezik, így gyakorta sikertelen az eljárása.
A munkaviszony alanyai közötti egyenlőtlen helyzet orvoslására, továbbá a munkavállalói igényérvényesítés lehetőségének szélesítésére született az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1152, valamint 2019/1158 irányelve, amely előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a munkavállalók védelmét a munkahelyen, ha őket a munkáltató részéről kedvezőtlen bánásmód vagy hátrányos következmény érné egy általuk tett panasz vagy az irányelvekben foglalt követelményeknek való megfelelés érvényre juttatása céljából kezdeményezett bírósági eljárás miatt. A várható Mt. módosítás olyan módon veszi át ezeket az irányelvi rendelkezéseket, hogy a joggal való visszaélés tilalmának bizonyítása kapcsán módosításokat, kiegészítéseket tesz. A javaslat alapján a szabályozás kiegészülne egy (3) bekezdéssel, ami a bizonyítási teher megoszlásával összefüggő kérdéseket rendezné.
Eszerint a joggal való visszaélés tilalmának megsértésére alapított munkajogi igény érvényesítése esetén az igény érvényesítőjének – annak, akit sérelem ért – az alapul szolgáló tényt, körülmény és hátrányt kell bizonyítania, míg a jog gyakorlójának – annak, aki a vélt vagy valós sérelmet okozta – pedig azt, hogy nem áll fenn okozati összefüggés a tény, körülmény és hátrány között. A javaslat tehát megkívánja a joggal való visszaélés tilalmába ütköző magatartás megállapításához, hogy az igény érvényesítője bizonyítsa, hogy a tény, körülmény és az őt ért hátrány között okozati kapcsolat áll fenn.
A törvényjavaslat a tény, körülmény és hátrány meghatározását nem tartalmazza, a beadvány indokolása úgy fogalmaz, hogy azok az „általános jogértelmezési elvek alapján értelmezhetőek”. Ez a gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden olyan magatartás, cselekmény idetartozhat, amely alkalmas arra, hogy a joggal való visszaélést megvalósítsa. A rendeltetésszerű joggyakorlás bizonyításával összefüggő szabályok módosításának célja elsődlegesen a munkaügyi perek egyértelműsítése a bizonyítás kereteinek meghatározása által, továbbá az eljárás gyorsítása azzal, hogy a sérelmet szenvedett fél és a joggyakorló lényegében útmutatót kap a bizonyítási érdek kapcsán.
A bizonyítási teher korábbiakhoz képest való ti. megfordítása nyomán a joggal való visszaélés bizonyítási szabályai az egyenlő bánásmód követelményének megsértése kapcsán felmerülő bizonyítási szabályokra fognak hasonlítani. Ez a munkáltatóknak (vagy a jogot sértő félnek) feltehetően nehézséget fog okozni, hiszen nekik kell majd vitatniuk a munkavállaló (vagy a sérelmet szenvedett fél) által előadottakat és bizonyítaniuk a bíróság előtt, hogy az okozati összefüggés nem áll fenn.
A joggal való visszaélés bizonyítási szabályai 2023. január 1. napjától kezdődően alkalmazandóak a munkaügyi perekben, ha a módosítás változtatás nélküli elfogadására kerül sor.