Testkamera a munkahelyen – Jogszerű vagy kerülendő?

Testkamera a munkahelyen – Jogszerű vagy kerülendő?

Tavaly ősszel osztotta meg a hírt a Magyar Rendőrség, hogy a reptéri bőröndlopások száma 2024-ben gyakorlatilag nullára csökkent a dolgozókon lévő testkameráknak köszönhetően. Bár ez rendkívüli eredmény, mégsem javasoljuk, hogy a cégek azonnal a legközelebbi műszaki áruházba siessenek nagybevásárlásra, hiszen az ilyen jellegű eszközök alkalmazásának – különösen, ha arra a munkaviszonnyal összefüggésben kerül sor – komoly munkajogi és adatkezelési szabályai, illetve kockázatai vannak. Bár a GDPR nem zárja ki a kamerák és testkamerák (együttesen: kamera) alkalmazását, sőt a Munka Törvénykönyve sem tiltja ezt a gyakorlatot, mégis bizonyos szempontokat erősen ajánlott megvizsgálni még azelőtt, mielőtt a munkáltató kamerát helyezne el a munkahelyen vagy annak viselésére szólítaná fel dolgozóit.

A „kamerafelvétel” mint személyes adat és az adatkezelés

A kamera alkalmazásának adatkezelési szempontból való értékelése kapcsán két dolgot elöljáróban tisztázni kell;

• a GDPR fogalommeghatározása értelmében a kamera által készített képfelvétel vagy kép-és hangfelvétel (amennyiben hangfelvétel készítésére is alkalmas az eszköz) személyes adatnak minősül, illetve
• a képfelvétel vagy kép-és hangfelvétel készítését, tárolását, rendszerezését (vagy bármilyen egyéb ezzel összefüggő műveletet) adatkezelésnek tekintjük.

A kamerát telepítő vagy annak viselésére utasító munkáltatót adatkezelőnek tekintjük, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ő felelős a „kamerás” adatkezelés jogszerűségéért, vagyis, hogy az megfeleljen az irányadó normáknak, jogszabályoknak (különösen a GDPR-nak).

A „kamerás” adatkezelés jogszerűsége

A GDPR szerint egy adatkezelés akkor jogszerű, ha arra megfelelő cél miatt és jogalap alapján kerül sor. Tapasztalatok szerint a munkahelyi megfigyelőrendszerek telepítésének oka elsősorban a vagyonvédelem biztosítása, – ahogy pl. a reptéri incidensek esetében – de nem kizárt az sem, hogy minőségbiztosítási célból, vagy a dolgozók védelme érdekében kerül rá sor. A célok „felsorolása” nyilvánvalóan nem teljes körű és nem is lehet az; a lényeg „pusztán” annyi, hogy a munkáltató az adatkezeléséhez valós és megfelelő célt tudjon társítani.

A cél meghatározásán túlmenően adekvát jogalapra is szükség van. Kamerás megfigyelés esetében a legkézenfekvőbb jogalapként

• a jogszabályi kötelezettség teljesítése vagy
• a munkáltató jogos érdeke alapján folytatott adatkezelés merülhet fel.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) értelmében a munkavállaló a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizhető, amelynek keretében a munkáltató technikai eszközt is alkalmazhat, amiről a beosztottakat előzetesen írásban tájékoztatni kell.

Fontos megjegyezni, hogy az Mt. ezen rendelkezése jogszabályi kötelezettséget nem, pusztán lehetőséget teremt a dolgozók megfigyelésére. Ha ugyanis a munkáltató tevékenységére nem vonatkozik külön, a kamerás „felügyeletet” kötelezővé tevő jogszabály, akkor pusztán az Mt. említett rendelkezésére való hivatkozás nem alapozza meg a jogszabályi kötelezettség szerinti adatkezelést. A legtöbb munkáltató esetében így a munkáltatói jogos érdek, mint jogalap jöhet szóba. A jogos érdeken alapuló adatkezelés esetén érdekmérlegelési teszt készítésére van szükség, amelynek a jogos érdek meghatározásán túl a szükségesség és arányosság vizsgálatára is ki kell terjednie.

Testkamerák a reptéren

A reptéri dolgozók tekintetében a jogi kötelezettség teljesítésére alapított jogalap megállhatja a helyét, hiszen a képfelvétel, a hangfelvétel, valamint a kép- és hangfelvétel készítés egyes szabályairól szóló 15/2022. (IV.7.) ORFK utasítás (a továbbiakban: utasítás) megteremti – többek között – a testkamera alkalmazásának feltételeit és kimondja, hogy az utasítás hatálya (immáron) kiterjed a Repülőtéri Rendőr Igazgatóságra és ezáltal a reptéri munkavállalókra is.  Az utasítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény értelmében közjogi szervezetszabályozó eszköznek minősül, vagyis – összhangban a GDPR szabályozásával – a testkamerákkal összefüggő adatkezelés elméletben egy jogi kötelezettség teljesítése érdekében történik.

Ha a GDPR-t vizsgálva, a jogalapon túli, egyéb szempontokat is figyelembe veszünk egy adatkezelés jogszerűségének a megítélése során, akkor azt láthatjuk, hogy a jogalapot megteremtő jogi norma megléte önmagában kevés (vagy kevés lehet). A jogi kötelezettség teljesítésére alapozott adatkezelés esetén is minden további, az adatkezelés jogszerűségét aládúcoló körülménynek fenn kell állnia. Ha ezek nem adottak, akkor egy meglévő jogi norma ellenére is lehet pl. az alapelveket sértő az adatkezelés. Előfordulhat továbbá az is, hogy maga az adatkezelési kötelezettséget megteremtő jogi norma „aggályos”. Ilyen esetben nem a jogi kötelezettséget teljesítő adatkezelőnél kell keresni a „hibát”, hanem magában a jogi normában, ami ezen feladat teljesítését rója rá.

Mi van a postásokkal?

A Kormány tavalyi évben benyújtott törvénymódosító javaslata alapján a postai szolgáltatásokról szóló 2012. évi CLIX. törvény (a továbbiakban: Posta tv.) kiegészült. A változtatás értelmében immáron az egyetemes postai szolgáltató jogosulttá vált, hogy a sérelmére történő, továbbá a közfeladatot ellátó alkalmazottjai élete, személye, testi épsége, valamint a rájuk bízott értékek és vagyontárgyak elleni bűncselekmények, egyéb jogellenes cselekmények elkövetésének megelőzése, megszakítása, vagy a bűncselekmények vagy egyéb jogellenes cselekmények elkövetőjének, körülményeinek felderítése érdekében kockázatelemzés alapján a kézbesítési pontnak nem minősülő címhelyen való kézbesítéssel vagy szolgáltatás teljesítésével összefüggésben elektronikus biztonságtechnikai rendszeren keresztül működtetett emberi testre vagy ruházatra, ruházati kiegészítőre felszerelt testkamerát alkalmazva képfelvételt, hangfelvételt, vagy kép- és hangfelvételt készítsen.

A Posta tv. úgy fogalmaz, hogy a testkamerát viselő dolgozó abban az esetben jogosult a rögzítést megindítani, ha fenyegetettséget tapasztal, vagy jogellenes cselekményt észlel, tehát nem automatikusan és folyamatosan, nem minden esetben, pusztán akkor, ha az említett körülmények fennállnak. A Posta tv. emellett azt is előírja, hogy a testkamera alkalmazásáról figyelemfelhívó jelzést kell elhelyezni és az érintetteket – vagyis akik a kamera látószögébe kerülnek – megfelelően tájékoztatni kell a személyes adatok kezeléséről. Ez a tájékoztatás egyébként a posta honlapján érhető el. Az így készült felvételeket a rögzítéstől számított 14. napon törölni kell, amennyiben nincs más jogszabály vagy uniós aktus, ami ettől eltérő szabályokat fogalmazna meg.

Mi a tanulság a munkahelyi „kamerás” adatkezelésről?

A magánszféra szereplői kapcsán elvétve (vagy leginkább egyáltalán nem) találkozhatunk csak olyan jogszabállyal, amely kamerás megfigyelőrendszerek telepítését írná elő. Ha jogi norma híján is feltett szándékunk ilyen eszközök alkalmazása, akkor marad a jogos érdeken alapuló adatkezelés.

Mint minden adatkezelésnél, ebben az esetben is a GDPR előírásai mentén kell haladni, vagyis:

• meg kell határozni a pontos célt (vagyonvédelem, testi épség védelme stb.) kameránként;
• el kell végezni az érdekmérlegelési tesztet (jogos érdeken alapuló adatkezelésnél) és ez alapján meg kell győződni arról, hogy
  • feltétlenül szükséges-e az adatkezelés és
  • nem áll rendelkezésre az érintettek jogait kevésbé korlátozó eszköz a cél elérésére;
• rögzíteni kell az adatkezelés időtartamát,
• megfelelően tájékoztatni kell az érintetteket az adatkezelésről, jelölni kell, hogy hol számíthatnak kamerára, ismertetni kell velük az érintetti jogaikat.

Ez a „felsorolás” ugyancsak nem teljes körű, hiszen minden „kamerás” adatkezelés a maga nemében egyedi, így érdemes szakértői segítséget igénybe venni; ahogy a kamerák felszerelését is a legtöbb esetben szakemberekre bízzuk, úgy a jogszerű adatkezelés kereteit is egy hozzáértő csapattal a legcélszerűbb kidolgozni.