Változások a szakképzésben

Változások a szakképzésben

Az új szakképzésről szóló törvény 2019-es elfogadása óta eltelt időszakban a jogalkotó lefolytatta a szakképzési rendszer átalakításának hatásvizsgálatát, majd a szabályozást 2023. július 1-jei hatállyal a tapasztalatoknak megfelelően módosította. Jelen írásunkban a szakképzésben résztvevők duális képzőhelyen történő foglalkoztatását érintő jelentősebb változásokat tekintjük át.

Szakirányú oktatás (szakmai gyakorlat) az új szakképzési törvény alapján elsősorban duális képzőhelyen szervezhető, a gyakorlat szakképző intézményben történő megszervezése eddig és ezt követően is kivételes.  Ugyanakkor míg eddig abban az esetben lehetett kivételt tenni és a szakirányú oktatást a szakképző intézményben megszervezni, ha az illetékes gazdasági kamara igazolta, hogy a szakirányú oktatás duális képzőhelyen nem biztosítható, innentől a szabályozás megengedőbb. Ugyan a továbbiakban is csupán akkor szervezhető szakirányú oktatás az intézményben, ha a szakirányú oktatást duális képzőhelyen nem lehet megszervezni, a gazdasági kamara vizsgálódására, illetve az ennek kapcsán kiállított igazolásra már nincs szükség, elég, ha az iskola megállapítja, hogy a szakirányú oktatás intézményben történő megszervezésének feltételei fennállnak.

További duális képzőhelyeket érintő változás, hogy a képzőhelyek nyilvántartásba vételének feltételei bővültek, a továbbiakban a duális képzőhelyi működéshez szükséges az is, hogy a duális képzőhely az általa vállalt szakma ágazatához kapcsolódó tevékenységet végezzen. Nem képezhetők tehát pl. hegesztők olyan cégnél, amely gépészeti tevékenységet nem végez, illetve szakácsok olyan képzőhelyen, mely tevékenysége nem terjed ki a turizmus-vendéglátás ágazatára. Habár ez a legtöbb esetben nem jelent majd akadályt, esetenként a szakirányú oktatás konkrét duális képzőhelyen való megszervezését e feltétel a gyakorlatban kizárhatja.

A fentiek mellett változtak a szakképzési munkaszerződés megkötésének szabályai is. Júliusig szakképzési munkaszerződés a tanulóval, illetve képzésben résztvevővel legfeljebb évente egyszer, akkor pedig legalább 4, legfeljebb 12 hétre volt köthető. Innentől szakképzési munkaszerződés akár évente kétszer is köthető (pl. külön az őszi és tavaszi félévre), annak tartama pedig már rövidebb, legalább kéthetes időszakra is szólhat. A 12 hetes maximum ugyanakkor megmaradt, azonban az már a felek által az évben kötött szakképzési munkaszerződésekre együttesen vonatkozik, azok együttes tartama nem haladhatja meg a 12 hetet.

Ami a szakirányú oktatásban résztvevő tanuló, illetve képzésben résztvevő foglalkoztatását illeti, a szakképzési munkaszerződés szerinti napi munkaidő mértéke továbbra is legfeljebb napi 8 óra lehet. Újdonság ugyanakkor, hogy a szakképzésben résztvevők esetében a munkaközi szünet mindig munkaidőnek minősül, azaz a munkaközi szünetet részükre a munkaidő részeként szükséges kiadni. Eddig a szakképzésben résztvevők beosztás szerinti munkaideje vonatkozásában is alkalmazni kellett az Mt. fiatal munkavállalókra vonatkozó szabályait, azaz a 16 évnél fiatalabbak beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb 6 óra, a 16 év 18 év közöttieké pedig legfeljebb 8 óra lehetett. A továbbiakban ezek a fiatalokra irányadó maximumok már nem irányadók, a fiatalok is a 18. életévüket betöltöttekkel azonos mértékű beosztás szerinti napi munkaidőben foglalkoztathatók. A munkáltató munkaidő-beosztási gyakorlatát érintő jelentős változás, hogy míg korábban a tanulók, illetve képzésben résztvevők számára elrendelt munkaidőkeret legfeljebb 2 hét hosszúságú lehetett, ezt a jogalkotó megemelte most legfeljebb 4 hétre emelte. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a jogalkotó továbbra sem tette lehetővé legfeljebb 1 hónapos munkaidőkeret elrendelését, így szakképzésben a munkaidőkeret csupán 4 naptári hétre rendelhető el, hónap elejétől hónap végéig tartó munkaidőkeret – februárt kivéve – nem alkalmazható.

A szakképzésről szóló törvény elfogadásakor a szakirányú oktatás saját foglalkoztatónál történő teljesítésére vonatkozó szabályok nehezen voltak értelmezhetők, nem volt egyértelműen eldönthető, hogy felek módosított, illetve kiegészített munkaszerződése alapján a felek között munkaviszony vagy szakképzési munkaviszony áll fenn.  A hatóság a probléma kapcsán végül azt a gyakorlatot munkálta ki, hogy ilyenkor úgy kell tekinteni, a felek közt egyszerre áll fenn szakképzési munkaszerződés és munkaszerződés. Azaz két külön, egyidőben fennálló jogviszonyról beszélhettünk, melyre egyaránt kellett alkalmazni a szakképzésről szóló törvény és az Mt. szabályait. Ezt az ellentmondásokkal terhelt, a gyakorlatban történő alkalmazást igencsak megnehezítő helyzetet a jogalkotó most feloldotta.

A változások nyomán, ha a munkavállaló már fennálló, foglalkoztatásra irányuló jogviszonya mellett vesz részt szakképzésben, és ezen jogviszonyában az őt foglalkoztató tevékenysége kapcsolódik az adott szakma ágazatához, a szakirányú oktatás a foglalkoztatónál is teljesíthető. Ebben az esetben a szakirányú oktatás időtartamára a felek vagy szakképzési munkaszerződést kötnek, ha annak feltételei egyébként fennállnak, vagy a már meglévő munkaszerződést, illetve kinevezést módosítják, kiegészítik a szakképzési munkaszerződés kötelező elemeivel. Utóbbi esetben a munkaszerződés továbbra is munkaszerződésnek minősül, a felek jogviszonya továbbra is munkaviszony. Ha a képzésben részt vevő személy az eredeti munkaköri feladatait is ellátja, a munkaszerződésben meg kell határozni a munkaköri feladatokra és a szakképzésben való részvételre fordítható munkaidő arányát is. A foglalkoztatóra ilyenkor a duális képzőhelyre meghatározott szabályokat kell alkalmazni.

Végül, a módosítás alapján, ha a szakképzésben résztvevő megkezdi a záró szakmai vizsgát, szakképzési munkaszerződése annak a tanítási évnek az utolsó tanítási napján megszűnik, amelyben szakmai vizsgáját megkezdte. A megszűnés azonban nem elkerülhetetlen, a feleknek innentől lehetőségük van megállapodni a szakképzési munkaszerződés alapján létrejött munkaviszony határozatlan idejű munkaviszonnyá történő alakításáról. Ebben az esetben a munkaviszonyt a szakképzési munkaszerződés megkötésétől kezdve folyamatosan fennállónak kell tekinteni. Habár a lehetőség kecsegtetőnek tűnhet, a munkáltató érdekeit inkább szolgálja, ha a felek új munkaszerződést létesítenek, hiszen így a szakképzésben töltött idő a felmondási idő, illetve a végkielégítés szempontjából még nem minősül munkában töltött időnek.